Vajon hogy kell feladni egy érzést? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom, és eszerint viselkedjek és közben mondjak ellent a szívemnek és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Akkor talán egy nap elfelejtem igéző barna szemének melegségét, kellemes hangját, édes mosolyát? Vajon eljön az idő, mikor mind eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalom? Minden nyom nélkül, mintha soha nem is lett volna semmi..?

Mit is mondhatnék.. mostanában úgy tényleg kezdem úgy érezni, hogy jó minden.Ennek nagyon örülök.Végre van egy személy aki mellettem áll mikor senki más nem.Aki magamért szeret és akinek fontos vagyok az életében.
-Vasárnap furcsa kiütések jöttek ki rajtam.Nem tudom mi lehet.Talán még az orvosok sem tudják.Ezért holnap megyek bőrgyógyászhoz.Be kell vallanom kicsit félek.Minden bajom van.Nem is tudok rendesen aludin.wááááá.

hát. most voltak a szüreti napok. eszméletlen jó volt. legjobb eddig. Ádámmal voltam tegnap szinte egész nap. na meg ma hajnalban. nagyon imádom *.* és tényleg ááá meghalok érte : )
a felvonulás is jó volt. megismerkedtem Hunorral. :D aranyos nagyon. kaptunk csokit meg nyalókát tőle. *iii*
voltunk SP koncerten is ... de nem bírtuk, így elmentünk sétálni. sokkal faszentosabb volt. ;)
hát ez egy élmény volt. soha nem fogom elfelejteni.
találkoztam Petrával is. meg még pár haverral. megismerkedtem Beával. aranyos csajos nagyón.
hamarosan írok megint !
és köszönöm nektek; akik rendszeres olvasóim vagytok. (L)

Imádlak Ádám. <3

bocsi hogy nem írok mostanában. de nincs időm meg a netem is rossz. mindegy.. hát nem tudom. azthiszem a dolgok kezdenek megjavulni körülöttem. és ennek nagyon örülök. hátha minden jo lenne *-* nem bánnám. (:
nagyon megszerettem az új osztálytársaim. azaz nem mindet.. de azok a közös délutánok jézusom :éé meg mindennap szimi és iza . áááá DD:
legjobb napok. (L)

jahm. és vörös lettem. :$

" Mindig gyengének éreztem magam, hogy nem tudok csak így továbblépni. Ha egy viszony vagy egy házasság véget ér, szakítanak és elfelejtik egymást, úgy válnak meg egymástól, mint egy pár elnyűtt cipőtől. Senkit nem tudok elfelejteni, akihez valaha közöm volt. Minden egyes ember különleges, és feledhetetlen, senkit nem lehet pótolni, ami elveszett, elveszett. Mindig megvisel, ha egy kapcsolatom véget ér, nehezen heverem ki. Sokkal óvatosabb lettem, mert egyszerűen túl fájdalmas még egy futó kaland is, inkább bele sem megyek, akkor is nehezen szakadok el a másiktól, elveszek az apró dolgokban. Apró részleteikben látom őket, és mindenkiben van valami, ami megindít és hiányozni fog nekem, ezek az apró, gyönyörű részletek teszik pótolhatatlanná a másikat "

Sokszor van, hogy azt az egyet, amit a legjobban akarunk, nem kaphatjuk meg. Összetöri a szívünket, kikészít. A vágy tönkreteheti az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit, azok szenvednek a leginkább, akik nem tudják, mit akarnak."

sajnos ez rám is igaz. nem tudom mit akarok. és elegem van ebből. nem tudok dönteni semmiben. annyira bizonytalan vagyok magamba..de félek.. mert általában mindig rosszul döntök.. és akkor megint én maradok egyedül..

annyira édesek.Pixie Acia.<3*.*

Miért nem tud senki velem lenni?
Miért nem tudnak szeretni?
Miért kell fájdalmat okozni?
Ezek a kérdések mind válaszra várnak ...
De egyszerűen nem tudom .. nem akarom tudni a választ.
Mostanában.. megint rossz minden.
Nem tudom miért kell ez. /:
Nem érdekel. Nem kell nekem senki .
Talán sokkal jobb így .. : )